Még statisztikák nélkül is jó esély van arra, hogy mi, magyarok vagyunk képesek a legtöbbet kihozni a sertés szalonnájából. Alapból létrejön a szalonna összes lehetséges változata: füstölve, abálva, főzve, főzve-paprikával bedörzsölve, húsos és hústól mentes változatban, és ezzel még csak töredékét mondtam el a kombinációknak.
A szalonna egyik tárgyiasulása a teperető vagy kissé ősibb magyarsággal a töpörtyű is, amitaminek mérete és sültsége tájegységenként változó. Itt muszáj megemlítenem a békési, viharsarki változatot, ahol féltenyérni darabokban sütik meg a bőrös zsírt és az elkészült egységekről késsel kaparják le az értékes táplálékot. Igen érdekes látvány ahogy egy család reggelinél a leírt módon fogyasztja a tepertőt...
DE a zsír és szalonna piramis tetején lakozik a pörc maga. Ami egyfelől húsos mivoltából elve nemesi rangra méltó disznóság, másfelől a tény, hogy az autentikus módszer szerint a pörcnek szánt szalonnát tejben áztatják sütés előtt, ismét emeli a végtermék értékét. A pörc eleve sült, ropogós, tepertőt idéző, de jóval húsosabb szalonna-származék, amit nem eszik mindennap az ember.
És amiért előtérbe került, az nem más, mint kedvenc hentesemnél a Pacsirtamező és Tímár utcák sarkán a Jánernél bizony megsütik a sült pörcöt, együtt a kolbásszal, hurkával, miközben fölöttük a grillcsirkék izzadnak... Hát így lesz belőle olyan fenséges, nagyon folyósan zsíros, fogba ragadó húsétel, ami után két napig nem nagyon leszünk éhesek. Igényli a vastag szelet kenyeret, a savanyúságot és a sört. Munkaebédnek fizikai munkához vállalható csak, mert irodában egy közepes darab elfogyasztása után nem fogunk tudni se gondolkodni, sem beszélni, se írni, csak nézni ki a fejünkből és szuszogni.
Utolsó kommentek