Sous Chef - A konyhaközi fejvadász

Van olyan, amikor az ember áll a tőkehúsos pult előtt és várja, hogy jöjjön az ihlet, hogy jöjjön egy íz, mit is főzzön vagy süssön egy hétvégi napon. Általában kézenfekvő, hogy húst. Sokat, nagyot, szaftosan, finomat. Egy jó húsos tarjaszelet adja magát, hiszen nem nagyon kell erőlködni az ízesítéssel, nem nagyon kell küzdeni a sütéssel sem, mert pont annyira szaftos, hogy szinte csak rá kell dobni a seprenyőre és pár perc után megfordítani. De együnk mindig tarját? "Akkor vigyél mellé néhány szelet combot. Vágok neked." - mondja erre a dilemmára a bölcs hentes. Így is lett. Lássuk, mi történik, ha 1-1 szelet tarját és röficombot ugyanazzal a fűszerrel, ugyanannyi ideig "érni" hagyunk.

Igazán szerencsés ember az, aki egyszerre két csinos, szép és okos nőnek készíthet vacsorát a lebukás veszélye nélkül. Ehhez mondjuk az egyiket el kell venni feleségül és a másik (a barinő) máris jöhet vacsoravendégnek.

Az egészség és a fitnesz jegyében természetesen az önmagában teljesen jellegtelen csirkemell filé az, amiből ki kell hozni valamit. Ha rendes hentese van az embernek, akkor felszeleteli a csirkehusit, és a szeleteket már csak tovább kell darabolni, hogy valódi, tehát nem gyorsétteremi, csirkefalatokat (újmagyarul nágetszeket) kapjunk. Amikor ez a kezünkben van, kezdődhet a sütés.